Kutatás a magyar munkaerő IT-felkészültségéről

A GKIeNET Kft. a Magyar EU Fejlesztési Igazgatótanács számára készített kutatásában a magyar munkaerő informatikai felkészültségét vizsgálta. A kutatás során arra keresték a választ, hogy a cégek mennyire elégedettek a főként informatikai szakfeladatokat ellátó alkalmazottak tudásával, felkészültségével kapcsolatban. A problémát a kereslet és a kínálat oldaláról egyaránt megvizsgálták. A keresleti oldalon a legalább 10 főt foglalkoztató vállalatok körében készítettek felmérést országosan reprezentatív mintán, a kínálatot pedig a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó cégek bevonásával térképezték fel.
Általánosságban elmondható, hogy a 10 fő feletti vállalkozások szinte mindegyikénél használnak számítógépet. Ezen vállalkozások összesen mintegy 620 ezer PC-vel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden harmadik itt dolgozó munkavállalóra jut egy számítógép. A munkájuk során számítógépet ténylegesen használó alkalmazottak száma ennél valamivel kevesebbre, 590 ezer főre tehető.
A kutatás során a cégeket tevékenységük informatikai erőforrásigénye és az informatikai eszközök fajlagos (egy főre jutó) száma alapján kategorizálták. Az eredmények szerint a vállalatok alig negyedénél, azaz kevesebb, mint 8 ezer cégnél beszélhetünk magas vagy kiemelkedő informatikai intenzitásról. Ezek a cégek adnak azonban munkát a kutatásban vizsgált cégeknél dolgozó összes informatikus majdnem kétharmadának, összesen 24 ezer informatikai szakembernek.

1. PC-t használó munkavállalók és vezetők

A munkavállalók számítástechnikai ismeretei:
A számítógéppel dolgozók számát összevetve az informatikai képesítéssel bírók számával megállapítható, hogy a vizsgált vállalatok körében a számítógépet használó dolgozók 70%-a semmilyen informatikai jellegű képesítéssel nem rendelkezik. Még sötétebb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a képesítettek több mint fele "csak" ECDL-vizsgával vagy egyéb képesítéssel bír, azaz olyan kiegészítő képzésben szerzett képesítéssel (ECDL, OKJ), amelyet sem a munkaadók, sem a közvetítők nem értékelnek előnyként.

A hétköznapi felhasználók esetében tehát komoly problémát jelent, hogy nincs a piacon olyan, könnyen elérhető képzési forma, amivel realizálható versenyelőnyre tehetnének szert az állásokért folytatott harcban.
képzések hiánya azonban nem csupán a felsőoktatásba be nem kerülők, az idősebbek, az átképzésen résztvevőkre érvényes, hanem a szakemberek esetében is érzékelhető, mivel a gyártói képesítéssel rendelkezők aránya is rendkívül alacsony. Ennek az értéke országosan 1‰, ráadásul a magas intenzitású szegmensekben is csak 3-4‰ körül alakul.

Jelentős visszaesés várható a munkaerő-piaci mozgások tekintetében

A megkérdezett vállalatokat terveit figyelembe véve a 2006-2007-es informatikai munkaerő-mozgáshoz képest a következő két év folyamán jelentős mértékű visszaesés várható. Míg az elmúlt két évben mintegy 53,5 ezer számítógéppel dolgozó alkalmazottat és 3,6 ezer informatikai szakembert vettek fel a vállalatok (ez az érintett munkaerőpiac mintegy 10%-a), addig a 2008-2009-re vonatkozó elképzelések alapján ez a szám mindössze 24,1 ezer, illetve 1,3 ezer (az érintett munkaerőpiac 3-4%-a).

A csökkenés az alacsony intenzitású területeken a leglátványosabb, de még a kiemelkedő kategóriában is közel felére eshet vissza az újonnan felvételre kerülők száma. Kivételt képez a magas intenzitású tartományban a fejlesztői csoport, itt még a gazdasági recesszió ellenére is csak kis mértékben csökkent a tervezett felvételre kerülők száma.

A szervezeten belüli kiválasztási folyamatok dominálnak, míg az informatikai ismeretek nem tartoznak a komolyabb elvárások közé

A vállalatok 70-80%-a a szervezeten belülről igyekezett megoldani az új pozíciók betöltését. Ez az arány igazolni látszik azt, hogy a megfelelő szakmai ismeretek mellett a vállalati folyamatok ismerete, illetve a lojalitás is alapvető fontosságú. A cégek csupán 10-16%-a fordult a betöltendő pozíciótól függően munkaügyi központhoz illetve fejvadászhoz.
pozíciók betöltése általában nem húzódik tovább 4 hétnél, kivétel a fejlesztők tekintetében, ahol egyértelműen az egyetemi végzettség dominál az elvárások között. Ez alátámasztani látszik a korábbi megállapítást a megfelelően képzett fejlesztők és megfelelő képzések hiányával kapcsolatban. Igaz ugyan, hogy a keresleti oldalon sem találkozunk az alkalmazottak informatikai képzettségével kapcsolatos különös elvárásokkal. A számítógéppel dolgozó beosztott pozíciók kapcsán a vállalatok négyötöde nem támaszt elvárást a jelöltekkel szemben, 4%-uk ECDL-vizsgát, 10%-uk OKJ-s képesítést, 9%-uk pedig informatikai szakközépiskolai végzettséget ír elő. Részben talán az alacsonyabb elvárások miatt, az sem jellemző, hogy az állásinterjúkon megjelenőket el kellett utasítani azok elégtelen informatikai ismeretei miatt. Az elutasítások számának aránya természetesen a támasztott elvárások növekedésével együtt növekszik.

Informatikai képzések vizsgálata terén jól látszik, hogy a cégek - a tevékenységük informatikai intenzitásától függetlenül - nem szentelnek elegendő figyelmet az alkalmazottak informatikai jellegű képzésére.

Az összes számítógéppel dolgozó beosztott 9%-a, a PC-használó vezetők 6%-a, az informatikát üzemeltető alkalmazottak 9%-a és a fejlesztők 25%-a vett részt informatikai továbbképzésben az eltelt egy esztendőben. A vállalatokra jellemző informatikai intenzitás növekedésével jellemzően emelkedik a továbbképzésben részesítettek aránya, a magas és a kiemelkedő szegmensben szinte minden csoportnál átlag feletti értékeket lehet tapasztalni. A magas intenzitású területen a fejlesztőknél már eléri a 68%-os arányt. Számokra lefordítva ez annyit jelent, hogy a 10 fő feletti vállalatok 2007-ben átlagosan 300 ezer forintot fordítottak az alkalmazottaik továbbképzésére, ami összesen 10,2 milliárd forintot jelent országos szinten. Az informatikai jellegű képzési kiadásoknál azonban fokozatos csökkenés is várható még a 2008-2009-es időszakban.

Ezt nagyban magyarázza, hogy a cégek korántsem használják ki a rendelkezésre álló képzési lehetőségeket. Nagyobb jelentőséget kap tehát a munkavégzés közben "felszedett" ismeretanyag, azaz a cégek meglátása szerint a megfelelő minőségű informatikai képzéshez szervesen hozzátartozik a gyakorlatban hasznosítható ismeretek megszerzése is. A vállalkozások körében készített kvalitatív elemzés eredményeként megállapítható, hogy amíg a főiskolai, egyetemi képzések minőségéről nyilatkoztak a legpozitívabban, ugyanakkor még ezen képzési típus hasznosságát is erősen relativizálták. A képzések minősége szempontjából a gyártói képesítések alatt szerepeltek a szakközépiskola, míg az OKJ-s képesítés és az ECDL-vizsgák.

2. Informatikai szakemberek

A 10 fő feletti vállalati körben a cégek 23%-a foglalkoztat informatikust, ez mintegy 7800 vállalatot jelent. Általánosságban elmondható, hogy informatikai szakembereket, azaz a fejlesztőket és az informatikát üzemeltető személyeket nagyobb arányban foglalkoztatják a magasabb informatikai intenzitású vállalatok (kétharmad, illetve egyharmad arányban). Ugyanezen vállalatok azonban egyre nagyobb mértékben élnek a kiszervezés eszközével is, ellenben a többi vállalatnak, az informatikai infrastruktúra fejletlenségét indokként beállító válaszaival arra a kérdésre, hogy miért nem foglalkoztatnak informatikai üzemeltető személyt.

A keresleti oldalt vizsgálva az informatikai állásokat alapvetően két csoportra osztották: szoftverfejlesztőkre és infrastruktúrával foglalkozó szakemberekre. Az állásajánlatok között a fejlesztői pozíciók 60-70%-os súlyt képviselnek, míg az infrastruktúrához kötődő (rendszergazdák, mérnökök) ajánlatok a kínálat 30-40%-át jelentik.

Az informatikust kereső vállalatoknál általában elvárásként szerepel mind a szakmai tapasztalt, a felsőfokú végzettség, mind pedig az angol nyelvtudás. A felsőfokú végzettség esetenként kiváltható minimum 5 évnyi szakmai tapasztalattal, ami szintén a munkahelyi, gyakorlati tapasztalatszerzés előnyeire helyezi a hangsúlyt az elméleti oktatással szemben.

A tapasztalt informatikai szakemberek szerencsés helyzetben vannak, mivel a piacon túlkereslet van. A kisebb és nagyobb cégek közötti eltérés abban rejlik, hogy az előbbiek a generalisták iránt is érdeklődnek, míg a nagyvállalatoknál erőteljes specializáció jelenik meg. Az állásközvetítő cégek egybehangzó véleménye szerint az igazán jó, legalább egy speciális szoftverhez értő senior szakemberből nagyon kevés van, és a vállalatok szakterülettől függetlenül nehezen találnak megfelelő jelöltet. A túlkereslet legerőteljesebben a szoftverfejlesztők esetében érezhető, és kiemelten igaz .NET, Java, C#, és C++ programnyelvekre. A rendszergazdák esetében a kínálat és a kereslet általában kiegyenlíti egymást.

Léteznek olyan területek is, melyeken jellemzően túlkínálat van, viszont az álláskeresők többnyire túlértékelik tudásukat. Ez utóbbi felállás azokon a területeken (pl.: web fejlesztés) fordul elő, amelyeknél egy tanfolyam keretében is el lehet sajátítani az alapismereteket és nincs szükség alapos és mély tudásra.
Egybehangzó véleményként jelentkezett, miszerint az informatikai szakemberek körében egyáltalán nem azonosítható domináns áramlási irány. Mind a nemzetközi nagyvállalatok, mind a kisebb hazai cégek rendelkeznek olyan kedvező tulajdonságokkal, melyek egy-egy általános áramlási irány mellett vagy ellen hatnak. A nagy nemzetközi vállalatok oldalán pozitívumként jelentkezik egy-egy szakszoftver alapos és a multinacionális környezet megismerése, valamint a nyelvtudás fejlesztése. Ezzel szemben a kisebb cégek nagyobb teret engednek az általános fejlődésre és a szakemberek többsége szerint a fizetés terén is versenyképesebb ajánlatokat tudnak tenni. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a munkáltatók előszeretettel alkalmaznak multinacionális vállalatnál munkatapasztalatot szerzett jelentkezőket, mivel az tesztelés nélkül is sokat elárul a jelölt képességeiről, ismereteiről.

A jellemző áramlási irányok hiánya ellenére mindenképp meg kell említeni a multinacionális vállalatok piaci tevékenységének azon hatásait, amelyek nem csak az informatikai szakembereket érinti. Egy nagy cég piacra lépésekor, illetve kivonulásakor, a tömeges felvételek és elbocsátások jelentősen meg tudják változtatni a munkaerő-piac keresleti és kínálati viszonyait.
Az informatikai szakemberek leggyakrabban akkor váltanak munkahelyet, ha az adott vállalatnál már nem látják biztosítottnak a szakmai fejlődés lehetőségét, újabb technológiákat, programnyelveket szeretnének alaposan megismerni, illetve nincsenek megelégedve jövedelmükkel.

3. A jövő munkavállalója, mint az informatikai szektor fejlődésének kulcsa

Az informatikai szektor fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy a felsőoktatás milyen utánpótlást képes biztosítani a szakma számára. Ezt mutatja, hogy munkakörtől függően a 2006-2007-ben új munkavállalót felvett cégek 11-20%-a alkalmazott friss, up-to-date tudással felvértezett pályakezdőt, és 4-7%-a munkaerőpiacra visszatérőt. A frissen szerzett tudással rendelkezők preferálása leginkább a szektor gyors fejlődésével, a technológiák nagy arányú innovációjával áll kapcsolatban.

A munkaerőpiacra visszatérők esetében a munkán kívül töltött idő általában elegendő arra, hogy tudásuk elavuljon.

A jövő munkavállalói, azaz az informatikai felsőoktatási képzésben részesülő hallgatók tehát különös jelentőséggel bírnak a szakma számára. Az egyre fokozódó szakemberhiány és az elismertség ellenére Magyarországon egyre kevesebb a jelentkezők száma a felsőfokú informatikai képzésekre, bár a csökkenés üteme 2001-től kezdve egyre lassul, és 2007-ben volt az első év, hogy nem történt látványos visszaesés a jelentkezőszámban. Az abszolút csökkenés ellenére azonban, az összes felsőoktatási intézménybe jelentkezők számával összevetve, az informatikusi pályát választók aránya lassabb ütemben csökken, tehát relatív növekedést tapasztalunk.

A képzésekkel való elégedettség

Az egyetemisták körében végzett kutatásunk alapján elmondható, hogy míg az elméleti képzés minőségével, mennyiségével és hasznosíthatóságával is elégedettek, addig a gyakorlati képzés mennyiségét és minőségét kevésnek ítélik.
A felsőfokú informatikai képzésben résztvevők véleménye e tekintetben egybeesik a potenciális munkáltatók véleményével, azaz, hogy a különböző típusú informatikai képzésben résztvevők nem kapnak megfelelő minőségű képzést. Problémaként jelentkezett továbbá, hogy nem minden esetben a szoftverek aktuális változatának használatát tanulják.

A gyakorlatorientáltsággal szembeni hiányérzetnél is nagyobb kritika a diákok részéről, hogy a képzés során nem igazán volt lehetőségük különböző vállalatok működésének megismerésére. Nincs megfelelő mértékben kiaknázva az egyetemek és a vállalkozások együttműködésének lehetősége.

A munkaerő-közvetítéssel foglalkozó szakértők informatikai oktatásról kialakult véleméye alapvetően megegyezik a vállalatok és a diákok véleményével, azaz, hogy a képzések során nem fordítanak elég időt a gyakorlatra és a jelenlegi oktatás túlságosan elméletorientált, így a pályakezdők nincsenek felkészülve a valós piaci elvárásokra. A szakértők szerint ez egy viszonylag nehezen kezelhető probléma, hiszen a vállalatok nem szívesen alkalmaznak gyakornokokat, mivel nem tudják kitermelni a hozzájuk kötődő költségeket, ugyanakkor elvárják a jelentkezőktől a munkatapasztalatot. Mindez jól mutatja, hogy a nyomokban már jelen lévő kezdeményezésekre - mely során nagy cégek együttműködés keretében biztosítják a diákok számára a gyakorlati tapasztalatok megszerzését - nagy szükség van, e nélkül az intézmények nem tudnak jelentős arányváltást elérni az elméleti és a gyakorlati képzés terén.

Az érintettek által említett másik nagyon fontos probléma az elméleti tananyag elavultsága. A szakértők szerint az oktatási rendszer nagyon lassan követi a technológiai fejlődést, az új technológiák sok esetben nem érhetőek el az iskolákban, miközben a piaci igények közt már megjelentek. A helyzetet súlyosbítja, hogy sok esetben olyan tanárok oktatják az informatikai tárgyakat, akik soha nem dolgoztak a versenyszférában. Pozitívum viszont, hogy egyes felsőoktatási intézményekben léteznek speciális képzések, mellékszakirányok, és az informatikus hallgatók körében jellemző az autodidakta képzés, illetve az egyetem melletti munkavállalás, akár szakmai, akár szociális okokból.

A munkahely kiválasztásának szempontjai

Az informatikus hallgatók a fejlődési lehetőséget tartják a legfontosabb szempontnak a munkahely kiválasztásakor, de az értékelésnél nagymértékben veszik figyelembe a jó közösséget, a fizetést és a szakmai kihívást is. A munkahely közelsége a felsoroltakhoz képest nem számít meghatározó tényezőnek.

A munkahellyel szemben a rugalmas munkaidő és a rugalmas munkakör jelenti a legfontosabb elvárásokat. A távmunka iránti érdeklődés mérsékeltnek mondható a végzős informatikus hallgatók körében annak ellenére, hogy a szakma jellegéből adódóan ez a lehetőség sokkal nagyobb jelentőségű, mint más területeken.